Hihetetlen, hogy Magyarország kirakatcsapata olyan dolgokat követ el, amit az amatőr-labdarúgásban lehet olykor észrevenni. Ha ez az eset a Feörer-i vagy a San Marino-i bajnokcsapattal történik meg mindenki legyint rá európában, így viszont kivetettük magunkat eléggé sok helyen, taán egész Európában. De mégis, ha ők nem mi Magyarok csak sírhatunk ezeken a dolgokon, hiszen úgy érezhetjük, hogy ilyenek is csak velünk történnek meg. Ezekne viszont vannak felelősei. Akik nem tudnak egy rendes listát leadni, vagy esetleg egy szerződést megkötni, de felveszik a pénzüket minden hónapban akkor ott baj van.

Azok után, hogy megpatuk a PSV és a Samp kettősét, nem is lehetne más célunk minthogy megerősítsük a csapatot. Igaz reális továbbjutási esélyeink nincsenek, de most kellene kicsit a pénztárcába nyúlni. Azzal, hogy körülbelül 500M Ft-os hasznot húznak az Európa Ligából érdemes lenne elgondolkozni legalább Magyar szinten erős igazolásokon.

Lázok, Lencse és egy-két hanyagolt, külföldön játszó honfitársunkat érdemes lenne megkeresni.

Igaz furcsa, talán nehéz kérés illetve kérdés ez, de a Magyar NBI színvonalának fejlődése és a fiatl játékosok fejlődése érdekében fontos lenne az, hogy itthon tudják tartani a játékosokat.

A labdarúgást, és ezzel mindenki így van, akkor jó nézni, ha a mérkőzést két jó cspat játsza. Mi Magyarok viszont egy olyan álomvilágban élünk, ahol még mindíg az 50'-es 60'-as évek fociját várnánk. Várjuk is csak nem kapjuk meg, illetve a 60'-as évek feelingje akkor visszajön ha a Stadionokat és a légkört nézzük. Azok a nem a profizmusra utal jelek viszont érdekesek, hogy a portás még mindig annyit tud a csapatról, mint a vezetőség. Ezt a kis túlzást félretéve azért messze vagyunk attól, hogy egy család először a meccsnézésre gondoljon, mint hétvégi kikapcsolódás.

A kérdésre hogy ki van megelégedve az NB-I bajnoki meccsével és ki van megelégedve a nagy kupacsapataink felfogásával, nem valószínű, hogy túl sok pozitív válasz kapnánk. A legnagyobb kérdés számomra, hogy kinek jó az, amit az ember hétről-hétre itthon tapasztal. A klubvezetők nyílván nem az óriási bevételekről vagy nézőszámról beszélhetnek, de még nem is a káprázatos játékról, hanem a túlélésről. A szurkolók pedig valkire vagy valakikre mindíg fel lesznek háborodva és sokszor nem is ok nélkül.